Július 3. (Imagine-találkozó - az első)

Július 3. Ez a nap nem azért lesz fontos számomra, mert július 2-a után jön és megelőzi július 4-ét (ami mellesleg a Függetlenség Napja), hanem teljesen más indokból.

Ezen a napon TÍZ olyan fiatallal találkozhattam, akikkel nagyon szerettem volna. (Persze hiányzott még egy-két ember, de sebaj, legközelebb ők is ott lesznek!)

Köszönöm a szép napot: Grizabella, Kreeteeka, Espero, GYK, Cassy, Lucy, Zora, Siri, Yumi és PSB.

Reggel korán keltem, de hála az égnek, tudtam aludni előtte.

Már maga a buszút érdekesnek ígérkezett, ugyanis aki mellé leültem, az elkezdett beszélgetni velem. Nem tudom, hova valósi volt, csak annyi biztos, hogy Angyalkának hívták. Megkérdezte tőlem, hogy hol találhat meg egy utcát Nyíregyházán, és én útbaigazítottam. Amúgy meg idén érettségizett, külföldi (édesapja afrikai, anyja magyar) és nevelőszülőknél lakik. Táncolni szeretne, de a „szülei” nem engedik, így egészségüggyel megy tovább. Jót beszélgettem vele.

Aztán felszálltam a vonatra (életemben először egyedül!) és izgatottan vártam, hogy Cassy társuljon hozzám.

Találkozásunk vicces volt, mert én pont a wc-ről jöttem ki, ő meg akkor szállt fel. Én nem is mertem volna meg, ha ő meg nem szólít… XD

Úgy beszélgettünk a következő két órában, mintha már régen ismernénk egymást… Ami végül is megvan, hiszen msn-en már társalogtunk párszor. Csakhogy élőben minden más.

Kicsit késve érkeztünk, a vonat vesztegelt a Keleti előtt, ezért. Közben Lucy és Kreeteeka is már írt sms-t. Majd az óra alatt megtaláltuk őket, miközben serényen dolgoztak. PSB ugyanis már megérkezett, csak vele még nem futottak össze… De Lucyval elindultunk egy körútra, és végül ráleltünk az elveszett báránykánkra.

Már csak Saci hiányzott, végül ő is megérkezett, bár először elhaladt mellettünk…

A teaház (Sirius – ha már szeretjük Pottert) még nem volt nyitva, mikor odaértünk, de sok jó ember – író – sok mindenre képes, így feltaláltuk magunkat…

Az egész délután nagyon jól sikerült. A bemutatkozásokon jót nevettünk, felismergettük egymást… meg utána az idézetek is fantasztikusak voltak *bár Hanna nem sokat ismert fel* Gratu Lucynak és GYK-nak a keresésért.

Azt sajnálom, hogy Lana szavaiból nem alkottunk semmit, de hátha majd egyszer… Ugyanis ami késik, nem múlik. ;)

És a végén Kreeteeka útjára indított valamit, majd Griz is írt hozzá és PSB, meg még nem tudom, hogy ki. Én röhögtem rajta, pedig azt mondták, nem is olyan vicces. :( Na, mindegy. Azért majd kíváncsi leszek rá, ha felrakják az oldalra!

A hazafelé út. Lassabban telt, mint reggel, ismét Cassyvel töltöttem az időm nagy részét. Nagyon jó volt vele… Még jobban megismerhettem. És szerintem már az egész vonat unta, hogy mi ott vagyunk. XD

Jaj, majdnem elfelejtettem a Nőt megemlíteni! Nem egymás mellé szólt a helyjegyünk, de olyan nincs, hogy ne ülnénk egymás mellett. Az első nő nem ment bele, hogy átüljön. A második belement volna, ha akkor nem háttal kellett volna ülnie. Így visszamentünk az elsőhöz, aki végül „nem szívesen”, de átült. Most mi volt olyan nehéz benne? Nem mindegy, hol üli végig azt az időt, amíg a vonaton van? Szerencsen vagy Tokajban szállt le, már nem is tudom pontosan.

Két órát vártam a buszra, de a nap miatt megérte. Közben gyönyörködtem Nyíregyháza éjszakai panorámájában (a templomok, a terek, a szobrok…). Mondtam már, hogy imádom az ilyeneket? Mármint a nevezetességeket. Főleg most, hogy láttam őket éjszakai fényben. Őrült vagyok, ezt tudom – meg idegenvezető is, bár ennek semmi köze hozzá… annyira.

Örülök a tegnapi napnak, és annak a TÍZ embernek, akivel találkozhattam. Soha nem fogom elfelejteni... Nem, mert örökké az agyamba véstelek benneteket... :)

Ugye, még fogunk találkozni? De akkor már többen, jó? Idén nyáron esetleg? Hm?

És akkor a képek elérhetőek, ha valakit érdekel: itt.

Legyetek jók!

Üdv: Hanna