2008. július 1., kedd

Kistarcsa

A tegnapi napom kicsit hosszú és fárasztó volt, de túléltem!

Végül fél ötkor keltem, aztán felráztam a húgomat, aki nem volt egy szép látvágy, öt tízkor beültünk a kocsiba és az irányt Pestnek vettük. Lóci drága az első két órát végig aludta, én magam is fáradt voltam, amúgy meg minden rendben volt.
Apu vezetett, és a végén, amikor nem mentünk le azon a lejárón, amin kellett volna, akkor kicsit pipa volt... A megfordulás nem ment neki... mármint hogy visszamenjünk, eltérült Fót irányába, csak többszöri figyelmeztetés után vette észre, hogy még mindig rossz irányba megyünk...
Aztán olyan háromnegyed tízkor megérkeztünk Kistarcsára! Az Auchan parkolójában találkoztunk a nővéremmel és a sógorommal, aztán meg elmentünk hozzájuk.

Szép, nyugis környék, ahol házat vettek. És van egy aranyos kutyájuk, Néró! De csak Nécinek becézik... Őrült egy állat, ugatja a kocsik kerekét - egyszer még baj lesz belőle!

Körbevizslattuk a terepet, apu tanácsot adott, hogy ide ezt kellene csinálni, oda azt (növény téren), majd összeállították az asztalt, amit tőlünk kaptak nászajándékba. Már annál ebédelhettünk.

Kicsit unalmas volt, főleg azért is, mert beszédtémánk annyira nem volt, viszont Tamás bá (sógorom édesapja), miután apuval megittak egy mézes szilvát, már ontotta magából a szavakat.

Megnéztük az Egyiptomban készült képeket, majd az esküvőibe is belevágtunk, úgyhogy egy óra alatt potom 1500 képet láttam, nem tudom, mit jegyeztem meg belőlük...

Az ebéd finom volt... :) Nem reklámozom a menüt, átlagos vasárnapi kaja, csak hétfőn.

Nővérem még mindig a leánykori nevén marad, ugyanis a nászút miatt nem tudták elintézni a névváltoztatást. Kicsit csalódott is volt emiatt, mert így még továbbra is hajadonnak fog látszódni. Ez a legkisebb probléma, ha akarja, amúgy is használhatja bemutatkozáskor a férjezett nevét... És decembertől meg már igazán más lesz a neve - hivatalosan is... Akkor jönnek legközelebb...

Most éppen a repülőn vannak, jó egy órája hívott, hogy már megérkeztek a reptérre. Útban vannak Írország felé...

Hétkor indultunk haza... én vezettem. Fárasztó volt, főleg azért is, mert az elmúlt két hétben még mindig nem sikerült kipihennem magam. De rendben megérkeztünk, nagyon tetszett az autópálya, főleg a sötét szakasz... XD Imádok vezetni, mondtam már? *négy hét múlva lesz két éves a jogsija :P* Tizenegykor befeküdtem az ágyba és... *álommanók*

Jelentem: végre nem vagyok fáradt! Elmúlt, az éjszaka jót tett nekem... :)

És ma elolvashattam Lucy ficét is, ami boldoggá tett, mert már egy hónapja ácsingóztam rá... Ezúton is gratulálok neki hozzá!

Holnapután tali! Jaj, azt is úgy várom már... Holnap sütök, készülődök, hogy csütörtök reggel csak ki kelljen mennem a buszhoz meg a vonathoz... :) ;) Zsongok, az tuti... :D Amúgy meg még mindig nem tudom, mit vegyek fel... egy napom még van eldönteni...

:) :P

Pá!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fót? az majdnem itt van a szomszédban... Ha ezt tudom, akkor meginvitállak :D

A sötét az jó :D

A ruha téma... Én szentül elhatároztam, hogy mibe megyek, aztán ma megváltozott, szóval... Majd csütörtök reggel kiderül, hogy ki miben indul el x)

Nyam-nyam, süti :) Nem hazudtoljuk meg magunkat, de nem ám :D Amúgy eldöntötted már, hogy mit fogsz sütni? :)
Cupp :)

Dézi Hanna írta...

Igen, a Vác-feliratot is láttam ám! :D

A sötét tényleg jó... *bár suliban nem a dark-side-on ült, hanem a white-on...* *hosszú történet, egyszer elmeséli*

A ruha... no igen. A legnagyobb kérdés, hogy szoknya vagy nagydrág. Mert mind a kettőben tudom, mit veszek fel, csak a kettő közül dönteni nem tudok... :( Majd holnap este!

Süti... Nem hazudtolunk, miért tennénk? Hogy én mit készítek? Az még titok... *ő sem tudja igazán* Holnap délután többet tudok róla mondani...

Puszi!