Egy kis versike, amit még valamikor egy éve írtam, de úgy gondoltam, talán illő lenne ezzel nyitnom:D A címe: Magamról
Mégis mit árulhatnék el?
Gonosznak volnék: kell.
Élnék is; ez olyan holt biztos,
Akár a magyar tíz forintos.
Szeretnék ülni és bámulni,
Semmire sem gondolni.
Csupán elmélkednék órák hosszat,
Így tengetném nap-napomat.
Könyvet írnék, rímet faragnék,
Ha kell, világomban maradnék.
„Utálom a földi létet, világot,
Mert az sajnos nem az én álmom.
Menekülök a távoli múltba és jövőbe,
Hol én alakítok, a jelent én töröm meg.
Csillagaim között boldogság,
Bizony csak az vár majd rám.
Mert öröm a dalom, ha éppen
Előtte ülök ríva, de ébren.
Vakító fény süt be az ablakon,
Ezért tudom: eljön az én napom.”
