Egy évvel és egy nappal később...

2007. július 21. Kit mire emlékeztet ez a dátum? Kinek mi ugrik be elsőre? Semmi? Akkor te bizonyára nem vagy Harry Potter olvasó. Hiszen ezen a napon jelent meg az olyannyira várt utolsó kötet, a Harry Potter és a Deathly Hallows.

Egy író... egy ötlet... milliónyi rajongó. Ezt kommentálni sem kell.

Egy héttel később olvastam el, és akkor ehhez hasonló gondolataim támadtak:

Valamiért olyan nehéz most leülni, és összeszedni a gondolataimat róla. Az előbb még magamban megfogalmaztam, olyan jól hangzott. Ám most így helyet foglalva eszembe se jut, hogy az imént mit találtam ki.

Elolvastam, kész, vége. Boldog, csodálatos véget talált ki az írónő, le a kalappal előtte. Szerintem nem sokan várták ezt. Én mégis örülök annak, hogy Harry életben maradt, és a barátai is virulnak. Az osztályban sokan Voldemortra voksoltak, de én végig kitartottam a mellett, hogy a főhős nem fog meghalni. Elvégre én is egy író volnék! És nagyon jól tudom, milyen nehéz megválni egy-egy szereplőtől. Átérzem, mit érezhetett Joanne akkor, amikor az utolsó pontot is feltette az I-re...

...Sokat fogok még gondolni a kis csapatra, ami az elmúlt hat év folyamán a szívemhez nőtt. Szerettem őket, szeretem őket, és szeretni is fogom őket… mindörökre. Nem is tudom minden gondolatomat összeszedni. Majd később. Igen, később. Akkor sikerülni fog.

És mi van most? Egy évvel és egy nappal később...
Most sem tudom kifejezni magam, ha róluk kell beszélni...

A tévében az írás közben és utána készült riportfilmet adják le. Ezért is jutottak most eszembe.

Hogyhogy jutottak? Joanne és Harry. Mind a ketten...

Mert mit kaptam én tőlük? Az olvasás örömét és fantáziát. Örökre hálás leszek nekik ezért, és szerintem soha, de soha nem fogok kinőni belőle.
Mert télen ahányszor kinyitom majd az ablakot, a beáramló levegőről Ő fog eszembe jutni. Amikor először olvastam, akkor volt az a friss télies illat, ezért...

Hiába leszek öreg, nagymama... akkor is örökre belém ivódott a HP. És ez csodálatos érzés.

Köszönöm, hogy megszületett, még ha ez most furcsán is hangzik. Köszönöm.

Ennyit akartam megosztani veletek, és most egy versrészlettel búcsúzom. Ha már Harry Potter, akkor legyen Harry Potter. ;)

És itt vagyok: elolvastam.

Meglepetés volt, nagyon is sok,

Ám párat kitaláltam magam.

És mondom hát: imádom.

Mi lesz most? Ők felnőttek

És velük együtt én is.

A szép gyermekkornak lőttek.

Szeretni fogom őket mégis.

Hiszen erőt, hitet adtak nekem,

Mi talán sokszor hiányzott.

De ha rájuk gondolok, jó a kedvem,

Hiszen meghalt a Fő Gonosz...

...Búcsúzom tőlük, kikhez úgyis

Visszatérek egy nap - én hiszem.

Ellenben most pihenek… és ők is…

Nem lesz már több történet…