Nem tudom, mihez kezdjek. Kitartó típus vagyok, legalábbis annak ismertem meg magam, de most igazán fogalmam sincs, mi legyen...
Hogy mi a probléma? Néha úgy érzem, elegem van Zsókából, máskor meg ötletek tömkelegei úszkálnak a fejemben arra várva, hogy papírra vessem őket. Ám manapság egyre többször kap el az az érzés, hogy ideje lenne megválni tőle.
Mint már korábban írtam, nagyon függőjévé tudok válni néhány dolognak. Szerintem ez történt most Zsókával kapcsolatban is. Le kell szoknom róla. Majdnem két éve vele kelek és fekszek, szinte nincs olyan napom, amikor ne gondolnék rá. Nem is értem, JKR hogyan bírta ki a 17 évet? Nekem már ez a kettő is kezd sok lenni.
Hogy hogyan döntök, az még a jövő zenéje. Mindenesetre a második évadot biztosan befejezem, alig három és fél résznyire vagyok ettől a céltól. Hogy utána mi lesz? Azt még eldöntöm. Ha minden jól alakul, akkor kevesebb mint egy hónap múlva vége lesz a második résznek, és utána lesz két hónapom, hogy kiokoskodjam a dolgokat. Csak valami olyan "end" kell ennek a szakasznak a végére, hogy akár folytatni is lehessen onnan; de ha úgy döntök, akkor meg elmenjen egy nagyszerű befejezésnek.
Tudom, sokan sajnálnák, ha vége lenne, még én magam is. Lehet, hogy most így érzek, de majd október végén azt mondom, hogy "Kalandra fel! Jöhet a harmadik évad!", viszont az is megeshet, hogy nem. 50-50% az esélye, semerre sem billen a mérleg nyelve.
Egyébként van egy harmadik lehetőség is. Hogy egy évre szünetelek. És akkor a harmadik évadot jövő október végén kezdhetném el egy olyan indítással, hogy: Egy évvel később... Na, szerintetek? Persze tudom, hogy sokan arra voksolnának, hogy ne hagyjam abba. Nagyon jól tudom...
Egyelőre tényleg döntésképtelen vagyok. Délelőtt a vég mellett döntöttem volna, most meg a folytatás mellett. *jelenleg is alkot, tovább szövi a szálakat*
Persze közben sok víz lefolyik még a Tiszán meg a Dunán. Sokszor gondoltam már ilyenekre, ennek Lucy a megmondója. Msn-en hányszor említettem már neki, te jó ég! Szerintem néha ki is tud akadni tőlem... :P
Nem hiába tettem ki a szavazást, ami még fut pár napig, de lehet, hogy meghosszabbítom azért, hogy minél többen letehessék voksukat. Kíváncsi vagyok, ki mit gondol. Érdekel mások véleménye, főleg olyanoké, akik olvassák is az említett történetet.
Most amúgy nem kell arra gondolni, hogy szívtelen vagyok és megválok a szereplőmtől. Nem, egyáltalán nem erről van szó. Zsóka már annyira belém ivódott (vagy én őbelé?), hogy nem tudnám csak úgy kitépni magamból. De ha mégis majd arra vetemedek, hogy véget vetek mindennek a második évaddal, akkor biztos, hogy senki sem fog csalódni bennem... Legalábbis remélem.
Na, jó. Így búcsúzom, mert normálisabbakat már nem tudok kisajtolni magamtól. Nagy dilemmám van, ami felett nem tudok napirendre térni. Annyi biztos, hogy a döntésemről hallani fogtok.
Viszlát,
Hanna
Hogy mi a probléma? Néha úgy érzem, elegem van Zsókából, máskor meg ötletek tömkelegei úszkálnak a fejemben arra várva, hogy papírra vessem őket. Ám manapság egyre többször kap el az az érzés, hogy ideje lenne megválni tőle.
Mint már korábban írtam, nagyon függőjévé tudok válni néhány dolognak. Szerintem ez történt most Zsókával kapcsolatban is. Le kell szoknom róla. Majdnem két éve vele kelek és fekszek, szinte nincs olyan napom, amikor ne gondolnék rá. Nem is értem, JKR hogyan bírta ki a 17 évet? Nekem már ez a kettő is kezd sok lenni.
Hogy hogyan döntök, az még a jövő zenéje. Mindenesetre a második évadot biztosan befejezem, alig három és fél résznyire vagyok ettől a céltól. Hogy utána mi lesz? Azt még eldöntöm. Ha minden jól alakul, akkor kevesebb mint egy hónap múlva vége lesz a második résznek, és utána lesz két hónapom, hogy kiokoskodjam a dolgokat. Csak valami olyan "end" kell ennek a szakasznak a végére, hogy akár folytatni is lehessen onnan; de ha úgy döntök, akkor meg elmenjen egy nagyszerű befejezésnek.
Tudom, sokan sajnálnák, ha vége lenne, még én magam is. Lehet, hogy most így érzek, de majd október végén azt mondom, hogy "Kalandra fel! Jöhet a harmadik évad!", viszont az is megeshet, hogy nem. 50-50% az esélye, semerre sem billen a mérleg nyelve.
Egyébként van egy harmadik lehetőség is. Hogy egy évre szünetelek. És akkor a harmadik évadot jövő október végén kezdhetném el egy olyan indítással, hogy: Egy évvel később... Na, szerintetek? Persze tudom, hogy sokan arra voksolnának, hogy ne hagyjam abba. Nagyon jól tudom...
Egyelőre tényleg döntésképtelen vagyok. Délelőtt a vég mellett döntöttem volna, most meg a folytatás mellett. *jelenleg is alkot, tovább szövi a szálakat*
Persze közben sok víz lefolyik még a Tiszán meg a Dunán. Sokszor gondoltam már ilyenekre, ennek Lucy a megmondója. Msn-en hányszor említettem már neki, te jó ég! Szerintem néha ki is tud akadni tőlem... :P
Nem hiába tettem ki a szavazást, ami még fut pár napig, de lehet, hogy meghosszabbítom azért, hogy minél többen letehessék voksukat. Kíváncsi vagyok, ki mit gondol. Érdekel mások véleménye, főleg olyanoké, akik olvassák is az említett történetet.
Most amúgy nem kell arra gondolni, hogy szívtelen vagyok és megválok a szereplőmtől. Nem, egyáltalán nem erről van szó. Zsóka már annyira belém ivódott (vagy én őbelé?), hogy nem tudnám csak úgy kitépni magamból. De ha mégis majd arra vetemedek, hogy véget vetek mindennek a második évaddal, akkor biztos, hogy senki sem fog csalódni bennem... Legalábbis remélem.
Na, jó. Így búcsúzom, mert normálisabbakat már nem tudok kisajtolni magamtól. Nagy dilemmám van, ami felett nem tudok napirendre térni. Annyi biztos, hogy a döntésemről hallani fogtok.
Viszlát,
Hanna
4 megjegyzés:
Hm... Őszintén szólva megértem ezt a nagy dilemmát. És így előre leszögezném, hogy bármi is lesz, szerintem mindenki, aki olvassa, melletted lesz, és el fogja fogadni a döntésed, akármi is legyen az.
Ha úgy döntesz, hogy abbahagyod: szíved joga, hiszen a Te történeted, a Te szereplőid.
Ha folytatod: azok, akik olvassák, örülni fognak neki, hogy hosszú-hosszú, izgalmakkel, rejtélyekkel teli fejezetek olvashatnak, és töprenghetnek, hogy vajon ebből és ebből mi következik.
Ha szünetelteted (akármennyi időre is, legyen az egy hónap, pár hónap, egy év): valószínűleg ugyanúgy feltöltődsz, mint amikor az érettségi idején szüneteltél, és nagyobb erőbedobással fogod írni. :)
Igaz, hogy nem vagyok valami nagy analizátor, és nem is akarok beleszólni a döntésedbe. Ismételten mondom, hogy bármi lesz is, én melletted leszek, mert szeretlek ám (még akkor is, ha néha kiborítóan tudok viselkedni, és olyan dologban vagyok benne, ami kiborít - mint pl a helyesírási mizéria is volt)
Ha a helyedben lennék (hidd el, hogy nagyon szívesen lennék), akkor valószínűleg lazítanék a tempón. Az, hogy egy fejezetet átlagosan két hét alatt írsz meg... Nos, szerintem ez is afelé billenti a mérleget, hogy most úgy érzel, ahogy. Talán ha osztanád így be, és csak akkor írnál, mikor kedved is van, lehet, hogy nem is lenne ilyen probléma. Hidd el, hogy mi ki tudnánk várni így is (és ezt most nem csak azért mondom, mert tudom, hogy egy ideig Imagine-en mindig lesz friss, hanem mert tényleg így is van. Tudod, akik szeretnek valamit, azok kitartanak mindaddig, amíg véglegesen vége nem lesz ;))
Az ötletekhez, amikről azt írtad, hogy: "ötletek tömkelegei úszkálnak a fejemben arra várva, hogy papírra vessem őket" ezeket nem feltétlenül kell azonnal leírni. Elég, ha elraktározod az agyadban, vagy esetleg leírod papírra, vagy wordbe, és ha kell, elő tudod szedni. :) Bár van egy olyan sejtésem, hogy valahol, valamilyen szinten így csinálod. :)
A függőség... Sokmindentől lehet függeni. Igazából szerintem Zsókával kapcsolatban nem függésről van szó Nálad, hanem egyszerűen a szívedhez nőtt a történet. Ami nem is csoda, hiszen ahogy írtad, két éve írod. És valamilyen szinten minden író szereti azt, amit ír. Főleg, ha nem csak egyperces, hanem folytatásos dolog. Hiszen ha nem szeretné, akkor nem is írna hozzá folytatást, nemde?
Kétségtelen, hogy a második évadnak egy méltó lezárása lesz. És biztos vagyok benne, hogy ki tudsz találni olyat, amit akár tovább is lehet írni, vagy esetleg ott abbahagyni.
A szünetelés, mint azt hiszem, hogy korábban már mondtam is, biztos, hogy nem ártana.
És így, hogy lassan itt az egyetem, tényleg megfontolandó lenne. Hiszen ott tanulni kell, nem lehet csak lábat lógatni. És így, ennek fényében nekem most nagyon úgy tűnik, hogy ha folytatod, és továbbra is tartani szeretnéd azt a tempót, amit most diktálsz, és mellette még ott van a suli is... Nos, akkor az éjszakáid igen rövidek lesznek.
Ez nagyjából olyan, mint a valamit valamiért. És tényleg az is. Tudom, hogy szeretsz írni (hiszen nem más miatt ismertük meg egymást), de azt hiszem, hogy a tanulás egy kicsit fontosabb ennél, hiszen ezen a jövőd múlik. Nem lehet arra alapozni, hogy egy szép napon a Te műved kötelező olvasmány lesz, filmet csinálnak a könyveidből, stb, stb. Ez így egy szép álom (vagy valami hasonló). És Te ehhez sokkal közelebb vagy, mint bárki más, aki olvassa Zsókát, vagy pusztán ismer Téged, deh még Te se vagy a kapujában. Csak elindultál az úton, aminek a végén tényleg ott a siker, és aminek az elején mi mind ott integetünk Neked.
Azt hiszem, ennyi lenne, amit ehhez hozzá szerettem volna fűzni.
Összegezve tehát, bármi is lesz a döntésed, egy támogatód a személyemben biztos, hogy lesz. És ha tanácsot kéne adni, mint már mondtam, a helyedben lazítanék a tempón, miután egy kis pihenőt tartottam.
Sőt, ha már JKR-t említetted... Mindannyian tudjuk, hogy amint megírt egy részt, ő sem azt csinálta, hogy ugrott is rögtön a következőre. Tartott egy kis pihenőt, kiélvezte az olvasók reakcióját, majd megújult erővel vetette bele magát az írásba. :)
Mást most nem írok, már csak önmagam tudnám ismételni.
Puszil, és nagyölelést küld GYK :)
Először is: NAGYÖLELÉS GYK-NAK!
Másodszor is: a két hét egy fejezetre nálam relatív. Van, hogy egy hónap alatt sem írom meg, és van egy fejezet, ami két mondatot leszámítva egy nap alatt készült el. Szóval ezzel tényleg nincs gondom. Nem is az idő az én bajom...
Harmadszor: Köszi, hogy akárhogy döntök, Te biztosan mellettem állsz. Meg még jó pár mindenki, de most Neked válaszolok :P
Negyedszer: Lazítsak? Mint már mondottam, két hónapot biztosan pihenek (szeptember-október), már csak az egyetem indulása miatt is, meg gépem sem lesz, mert laptopot úgy november környékén szándékozok venni, és akkor minden nap növelhetem a fejezetek számát - ha folytatom!
A kivárás... aranyosak vagytok, és tudom, hogy ki tudnátok várni. Még szép! Mert ha nem tudnátok, akkor sem kapnátok korábban fejezetet! :P
Ötödször: A magot öt évvel ezelőtt vetettem el, már most szépen hajt, és palántává vált. De ahhoz, hogy öreg tölggyé váljon, nemcsak éveknek kell még eltelnie, hanem sok-sok új ágat is hajtania kell ennek a kis növénynek, ami most még nagyon törékeny. És igen, az úton egyszer elérek oda, hogy talán a kezetekben tarthatjátok valamelyik művemet, a tölgy valamelyik levelét. :)
Hatodszor: Tudom, hogy JKR is pihent. Évadok közben eddig én is pihentem, naná! És most is fogok ;) Mert nemcsak erőt, de ihletet is gyűjtenem kell - ha tovább írom.
Hetedszer: Az ötletek egy része a fejemben hever, mások pedig a "Zsókás-füzetben". Mert manapság már tényleg nem tudok mindent megjegyezni úgy, ahogy korábban.
Nyolcadszor: Zsóka tényleg a szívemhez nőtt, akármilyen mostohája is voltam néhanapján. Remélem, egyszer majd büszkén nézhetek rá, és ő akkor kacsintva tekint vissza rám. ;)
Kilencedszer: Mondtam már, hogy a szakunk úgymond "semmitsemtanulós-szak"? Elvileg, aztán majd kiderül. Viszont hiszem, hogy amennyiben úgy döntök, továbbra is írom Zsókát, akkor nem az éjszakáim fogják bánni. Mert elég nekem egy óra, és már oldalakat gépeltem be. Nem arról van szó. Csak türelem kell, semmi más. És abból van bőven! ;)
Azt hiszem, mindenre válaszoltam. Ha mégsem, akkor majd pótolom. Köszönöm szépen ezt a szép hosszú hozzászólást, nagyon jól esett. :) Sokszor fogok visszanézni rá - azt hiszem -, mielőtt döntenék. És arról majd értesültök, hogyan tovább...
Puszi és újra NAGYÖLELÉS neked, GYK! :)
Jó, tudom, hogy relatív, mert végülis minden az, de azért úgy nagy átlagban tényleg úgy van. És általában ezt a határidőt szabod ki, és ha valamiért nem így sül ki, akkor hajtasz, hogy bepótold. Ezt semmi nem példázza jobban, minthogy a leállás miatt nagyon iparkodtál, hogy utolérd magad :)
Hát igen, az, hogy kapunk-e további részeket, nem csak a kivárásunkon múlik. De gondolom sejted, hogy én sem úgy értettem, hogy ezt a két hónapot tudnánk kivárni (főleg, hogy mint már az előbbiben is írtam, hogy jóval előrébb jársz.) Ez alatt speciel kicsit hosszabb időre gondoltam, mint például egy év. :)
Akárhogy is lesz, drukkolni fogok ennek a kicsike, törékeny növénykének, hogy minél nagyobb és erősebb legyen, és ha kell, és tudok, akkor még segítek is. És remélem, hogy egyszer, egy szép napon tényleg kaphatok egy szép, színes levelet. :)
Hát igen, az ötleteket, főleg az összetettebbeket, és aminek még később is nagy szerepe van, valahova mindig le kell jegyezni :)
Hm, nem, azt hiszem, azt még nem hallottam, hogy semmitnemtanulós szak. De ez csak elvileg. Kérdés, hogy mi lesz a gyakorlatban. És azért azt nem nagyon hiszem, hogy egyetemen nem kell semmit tanulni. Maximum úgy, hogy van akkora protekciója az embernek, hogy biztos, hogy átrúgdossák valahogy. Viszont biztos vagyok benne, hogy Te nem így szeretnéd elvégezni :)
Igazán nincs mit a hozzászólásért, és örülök, hogy találtál benne valami olyasmit is, ami miatt megéri majd visszanézni ezt :)
*megöleli Hannát*
Igen, de az kivételes eset volt. És ha nem nyár lett volna, akkor hidd el, hogy nem törődök vele, hanem haladok úgy, ahogy tudok ;)
Na igen. Ha egy évig szünetel, akkor közben sajnos részek nélkül maradtok... vagy az is megeshet, hogy nem! *új ötlete támadt és dörzsöli a kezét* Arról van szó - hogy ne furdalja a kíváncsiság az oldalatokat -, hogy... ha közben rámjön a zsókázhatnék, akkor írhatnék fejezetet, de már úgy előrevetítve, mintha az 2009-ben játszódna... és akkor néha meglepiként folytatódhatna, na? Persze csak akkor, ha szünetelek...
Hidd el, egyszer fogsz kapni. ;)
Az ötletek, főleg a komolyabbak, azok tényleg a füzetben vannak, féltem is!
Az egyetem. Hát nem szeretném, ha átrugdosnának, de tudod, milyen agyam van, könnyen tanulok, szóval gond nem lesz vele... Főleg ha olyanról van szó, ami érdekel is. :P
Kösszencs, és puszi ismét! Hanna
Megjegyzés küldése