Gyors jelentés az elmúlt napjaimról:
Szerdán, azaz tegnap megjártuk a húgommal a várost, és majdnem mindent elintéztünk. Csináltattam igazolványképet, nyitottam bankszámlát, vettem egy szoknyát és egy felsőt, aztán később egy új napszemüveget (a húgom egy felsőt meg egy napszemüveget), aztán pedig iskolalátogatásit is kértünk a sulijából. És hogy mit nem intéztünk el? A húgomnak nem igényeltünk adókártyát, mert annyian álltak odabent, hogy rossz volt benézni is :P
Újra belevetettem magam a fogadásos történetbe, és nagyon jól haladok vele. Nem úgy, mint kellene, de több a semminél. (Négy és fél oldal már készen is van - húsz a minimum, harminc a maximum érték, szóval nem kilátástalan a helyzet!)
Csütörtökön, vagyis ma az unokahúgomra vigyáztam nyolc órás műszakban. Nem is csoda, ha fáradt vagyok. Néztünk mesét, játszottunk a neten, főztünk, felmentünk a postára, fagyiztunk, szóval minden volt, ami nyolc órába belefér. Még szerencse, hogy már lassan nyolc éves, mert így azért könnyebb boldogulni és szót érteni vele, mintha fiatalabb lenne. Jaj, azt kihagytam, hogy versenyre írtunk (ő is és én is bal kézzel :P). Ő győzött, mert hiába elsős volt, azért mégiscsak vérbeli balkezes... Én meg csak próbálgatok azzal a kezemmel.
A posta. Feladtam a jelentkezést a koliba, remélhetőleg minden rendben lesz, és várom az eredményt, ami úgy 13-a után néhány nappal érkezik majd. Ha minden rendben van. Optimistán állok a dolgokhoz, pesszimistának kicsit nehéz lenne lennem, nem?
Most is írtam a történetet, de két oldal után megakadtam, szóval a Wordöt becsuktam. :) Majd holnap folytatom, hátha pihentebb leszek.
Nem is koptatom tovább a billentyűzetet (de msn-en még igen :D), elköszönök, csak beszámoltam arról, hogy még élek és lélegzek, meg élvezem a nyár adta lehetőségeket...
Puszi,
Hanna
Szerdán, azaz tegnap megjártuk a húgommal a várost, és majdnem mindent elintéztünk. Csináltattam igazolványképet, nyitottam bankszámlát, vettem egy szoknyát és egy felsőt, aztán később egy új napszemüveget (a húgom egy felsőt meg egy napszemüveget), aztán pedig iskolalátogatásit is kértünk a sulijából. És hogy mit nem intéztünk el? A húgomnak nem igényeltünk adókártyát, mert annyian álltak odabent, hogy rossz volt benézni is :P
Újra belevetettem magam a fogadásos történetbe, és nagyon jól haladok vele. Nem úgy, mint kellene, de több a semminél. (Négy és fél oldal már készen is van - húsz a minimum, harminc a maximum érték, szóval nem kilátástalan a helyzet!)
Csütörtökön, vagyis ma az unokahúgomra vigyáztam nyolc órás műszakban. Nem is csoda, ha fáradt vagyok. Néztünk mesét, játszottunk a neten, főztünk, felmentünk a postára, fagyiztunk, szóval minden volt, ami nyolc órába belefér. Még szerencse, hogy már lassan nyolc éves, mert így azért könnyebb boldogulni és szót érteni vele, mintha fiatalabb lenne. Jaj, azt kihagytam, hogy versenyre írtunk (ő is és én is bal kézzel :P). Ő győzött, mert hiába elsős volt, azért mégiscsak vérbeli balkezes... Én meg csak próbálgatok azzal a kezemmel.
A posta. Feladtam a jelentkezést a koliba, remélhetőleg minden rendben lesz, és várom az eredményt, ami úgy 13-a után néhány nappal érkezik majd. Ha minden rendben van. Optimistán állok a dolgokhoz, pesszimistának kicsit nehéz lenne lennem, nem?
Most is írtam a történetet, de két oldal után megakadtam, szóval a Wordöt becsuktam. :) Majd holnap folytatom, hátha pihentebb leszek.
Nem is koptatom tovább a billentyűzetet (de msn-en még igen :D), elköszönök, csak beszámoltam arról, hogy még élek és lélegzek, meg élvezem a nyár adta lehetőségeket...
Puszi,
Hanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése