Hogy mi az osztálybánatom? Nem is tudom... valahogy úgy érzem, hogy az osztály az egyetlen dolog vagy valaki, ami/aki fel tud húzni engem. Mert alapjában véve egészen nyugodt természet vagyok... Vagy már nem is? Ez az utolsó év nagyon betett nekem, sok mindent másképp csinálnék már, ha visszamehetnék az időben. Mivel ilyenre esélyem sincs, így beletörődöm.
Nem panaszkodok, csak annyit mondok, hogy nem fog hiányozni az osztály. Ezen bárki felhúzhatja magát, nem izgat. Persze, megeshet, hogy egy hónap múlva már mást mondok, benne van a pakliban, de nem azért blog a blog, hogy a jelenlegi érzéseimnek adjon helyet? Hát akkor meg?
Ezért is írom meg ide, mert itt megmarad, és majdan vissza tudok olvasni. És akkor majd talán elmondhatom, hogy megváltozott a véleményem. Bár lenne úgy!
Iwiwen és Myvipen megváltoztattam a Magamrólt. Teljesen átírtam... akit érdekel, meg tudja nézni, vagy szóljon, és bemásolom ide... Most a hangulatom is rossz, bár nem tudom, hogy mi rontotta el... :(
Mondtam már, hogy pszichológus kell nekem, aki ilyenkor helyre tesz! :) Valahogy megint világvége gondolataim támadtak, csak azt nem értem, mire fel. És ez nem tetszik nekem. Az elmúlt fél évben egyre többet esik meg velem... Valahogy ki kellene rázódnom ebből a kátyúból. Méghozzá sürgősen!
Lemaradva ugyan, de szeretnék a szereplőimnek boldog névnapokat kívánni:
- Zsaninak, aki a gonosz hű társa volt a Lóci című első regényszerűségemben.
- Anginak, aki Lóci alteregója a második részben,
- Petronellának, aki a Főgonosz a Lóciban...
- Tündének, alias Julcsinak a Lóciból, akinek sikerült megtalálnia Csongorát, ahogy korábban Rómeóját is.
Aki érti, az érti, aki nem, hát nem. :)
Ja, és felraktam Imagine-ra a Végleges hazatérés első fejezetét... elkezdtem kijavítani, és Lucy idegeit annyira felcsigáztam, hogy rávett a feltételre... Nem kellett sokáig győzködnie, mert azért hajlottam is már rá... :D
Holnap be kell menni a suliba, és megtudjuk az írásbelik eredményeit... Annyira nem izgatnak, csak még egy ok arra, hogy feleslegesen elmenjen a napom, és ne tanulhassak, mert holnap már tényleg nekikezdek! Neki ám! *160 tétel 14 nap... sikerülni fog, érzi*
Búcsúzom is, kiírtam magamból a dolgokat... Megkönnyebbült a szívem. Ezért is jó ez a blog! És ha olyan olvassa, akinek nem kellene? Felőlem csalódhat bennem, nem izgat különösebben.
Puszi, jó éjt!
Ja, kép az osztályról, már ha ilyen nagyon meghozták az írási kedvem...
Nem panaszkodok, csak annyit mondok, hogy nem fog hiányozni az osztály. Ezen bárki felhúzhatja magát, nem izgat. Persze, megeshet, hogy egy hónap múlva már mást mondok, benne van a pakliban, de nem azért blog a blog, hogy a jelenlegi érzéseimnek adjon helyet? Hát akkor meg?
Ezért is írom meg ide, mert itt megmarad, és majdan vissza tudok olvasni. És akkor majd talán elmondhatom, hogy megváltozott a véleményem. Bár lenne úgy!
Iwiwen és Myvipen megváltoztattam a Magamrólt. Teljesen átírtam... akit érdekel, meg tudja nézni, vagy szóljon, és bemásolom ide... Most a hangulatom is rossz, bár nem tudom, hogy mi rontotta el... :(
Mondtam már, hogy pszichológus kell nekem, aki ilyenkor helyre tesz! :) Valahogy megint világvége gondolataim támadtak, csak azt nem értem, mire fel. És ez nem tetszik nekem. Az elmúlt fél évben egyre többet esik meg velem... Valahogy ki kellene rázódnom ebből a kátyúból. Méghozzá sürgősen!
Lemaradva ugyan, de szeretnék a szereplőimnek boldog névnapokat kívánni:
- Zsaninak, aki a gonosz hű társa volt a Lóci című első regényszerűségemben.
- Anginak, aki Lóci alteregója a második részben,
- Petronellának, aki a Főgonosz a Lóciban...
- Tündének, alias Julcsinak a Lóciból, akinek sikerült megtalálnia Csongorát, ahogy korábban Rómeóját is.
Aki érti, az érti, aki nem, hát nem. :)
Ja, és felraktam Imagine-ra a Végleges hazatérés első fejezetét... elkezdtem kijavítani, és Lucy idegeit annyira felcsigáztam, hogy rávett a feltételre... Nem kellett sokáig győzködnie, mert azért hajlottam is már rá... :D
Holnap be kell menni a suliba, és megtudjuk az írásbelik eredményeit... Annyira nem izgatnak, csak még egy ok arra, hogy feleslegesen elmenjen a napom, és ne tanulhassak, mert holnap már tényleg nekikezdek! Neki ám! *160 tétel 14 nap... sikerülni fog, érzi*
Búcsúzom is, kiírtam magamból a dolgokat... Megkönnyebbült a szívem. Ezért is jó ez a blog! És ha olyan olvassa, akinek nem kellene? Felőlem csalódhat bennem, nem izgat különösebben.
Puszi, jó éjt!
Ja, kép az osztályról, már ha ilyen nagyon meghozták az írási kedvem...
4 megjegyzés:
Ahogy olvastam, végig az járt a fejemben, hogy hasonló gondolatok lepték el az én agyamat is az elmúlt hetekben. Lehet, hogy minden érettségiző/végzős így van vele? Nem hinném... Egész évben június 18-a éltetett, amikor vége ennek az egésznek, és még most is ugyanazzal az izgalommal várom - de nem az érettségi eredmények miatt. Hanem mert azután többé nem kell látnom azokat az embereket, akikkel négy évig osztálytársaknak mondtuk egymást. Különös, elsőben még imádtam Őket, úgy éreztem, nekem van a legjobb osztályom a világon. Aztán ahogy teltek az évek, eltűnt ez a lelkesedés, idén meg egyenesen undorrá csapott át. Az minden vágyam, hogy megszabaduljak Tőlük. Úgy tűnik, vagyunk néhányan, akik nem találjuk meg a helyünket a környezetünkben, és ki akarunk szakadni. Nekem ez annyira misztikus. Úgy értem, semmi épkézláb magyarázatom nincs, mitől változott meg a hozzáállásom, hogy miért akarom hirtelen itt hagyni mindannyiukat, azokat is, akiket a barátaimnak mondtam egykoron... hogy miért redukálódtak haverrá. (és nem LEredukálódtak, mert olyan nincs :P) Szóval azt akartam kifejezni ezzel a hosszú szóömléssel, hogy hasonló dolgok vannak bennem is, bár nyilván nem teljesen ugyanazok. Ez a világvégés érzés is megjelent az elmúlt hónapban, és egyre intenzívebben, olyan gondolataim támadtak a napokban, amikről sosem hittem volna, hogy egyszer eszembe juthatnak, mi több: hogy komolyan gondolhatom őket. Állatira ijesztő. De majd elmúlik, biztos valami "tiniszarság" :-)
Ö, bocs, ha túlságosan belepofáztam a blogodba, csak úgy megfogott olvasás közben, muszáj volt írnom "pár" sort :-) További szép napot, és hajrá az érettségikhez! Már csak néhány hét... ennyit fél lábon is kibírunk. (De ha nem muszáj, azért maradok inkább a két lábamon, úgy a tuti.)
Nemesis
Szia, Nemesis!
Nos, hasonlóan hosszú választ nem fogok írni, mint amilyet te írtál.
Nekem öt évem volt az osztállyal. És noha sokan végig mondták, hogy nem vagyunk igazi osztály, én mégis annak mondtam magunkat, szerettem őket. De az utolsó év nagyon tönkretett. Lehet, hogy én is hibás vagyok benne, mert azért minden dolog kétirányú... Ám úgy érzem, hogy idén csak bántottak. Ha bármit is tettem értük, azt nem a kellőképpen köszönték meg (nem is tudom, hány tételt én dolgoztam ki...). Aztán meg folyton zaklatnak msn-en, amiből elegem lett, és újat csináltam... csodálkoznak is, hogy "Hanna" miért nincs olyan gyakran fent. Ahányszor belépek, egyből megrohamoznak, és nem vágyok rá. Néha jó lenne kilépni, elfelejteni őket, noha van egy-két ember, aki nagyon hiányozni fog. Viszont néha rájuk sincs szükségem... Talán ez az írók/művészek sorsa... Mindenesetre az Imagine-nel jól megvagyok, a büfés társak mindig felvidítanak, még akkor is, ha csak a netnek köszönhetően ismerjük egymást. Szeretem őket... igazán. (Függő) És ez furcsa, de így van. Nem is tudom már, hogy miket írtál, és hogy én miket írtam, de hát nincs mit tenni... Köszi, hogy erre jártál, és megosztottad velem a gondolataid. Üdv: Hanna
Hanna, én is pont ezt akartam mondani, hogy a művészi lelkületűek sorsa... Valahogy jobb neten, mert ott hasonló emberek vannak, akik megértenek... :) *újfent szeretetroham a Büfések irányában* cupp, GYK :)
*szeretetroham vissza az Űrbüfé irányába* Igen... Nos, szeretem az Imagine-t, de ezt te olyan nagyon jól tudod... Jó téged erre látni, GYK! Puszil Hanna
Megjegyzés küldése