Magamról

Egy kis versike, amit még valamikor egy éve írtam, de úgy gondoltam, talán illő lenne ezzel nyitnom:D A címe: Magamról

Mégis mit árulhatnék el?

Gonosznak volnék: kell.

Élnék is; ez olyan holt biztos,

Akár a magyar tíz forintos.

Szeretnék ülni és bámulni,

Semmire sem gondolni.

Csupán elmélkednék órák hosszat,

Így tengetném nap-napomat.

Könyvet írnék, rímet faragnék,

Ha kell, világomban maradnék.

„Utálom a földi létet, világot,

Mert az sajnos nem az én álmom.

Menekülök a távoli múltba és jövőbe,

Hol én alakítok, a jelent én töröm meg.

Csillagaim között boldogság,

Bizony csak az vár majd rám.

Mert öröm a dalom, ha éppen

Előtte ülök ríva, de ébren.

Vakító fény süt be az ablakon,

Ezért tudom: eljön az én napom.”